A két piac között azonban nemcsak a földrajzi távolság a különbség. Egy 200–300 millió forintos büdzsé itthon egy felújított budai vagy belvárosi lakásra elegendő, Dubajban ugyanennyiből jellemzően egy modern, új építésű, tágas, tengerparti apartman vásárolható. A belépőszint alsó határa pedig a kisebb lakások esetében 55 millió forint körül húzódik – ez Budapesten nagyjából egy külső kerületi panellakás árának felel meg.
Abban viszont, hogy mi szerepel a vételárban, a dubaji piac kedvezőbb képet mutat. A hazai luxusprojekteknél a teremgarázs, a beépített és gépesített konyha vagy a wellnessszolgáltatás szinte mindig komoly felárat jelent; a dubaji beruházásoknál mindez már belépőszinten is a szerződés szerves része. A kinti fejlesztésekhez alapáron jár a bútorozott vagy teljesen gépesített konyha, a dedikált parkolóhely, az épület saját edzőterme és a lakóknak fenntartott úszómedence.
A külföldi vásárlásnak ugyanakkor megvannak a maga kockázatai, amelyeket a hozam mellett feltétlenül érdemes mérlegelni: a devizakitettség, a hazaitól eltérő jogi környezet, valamint a piac gyors bővülése, amellyel együtt megszaporodtak a tapasztalat nélküli közvetítők is.
„A dubaji ingatlanpiac iránti hazai érdeklődés növekedésével megjelentek a kisebb, tapasztalat nélküli közvetítők is, akik mögött nincs valós infrastruktúra. A biztonságos befektetés záloga a bejáratott, működő háttér és a helyi piac alapos ismerete" – figyelmeztet Engel Balázs, a Duna House dubaji ingatlanpiacra szakosodott franchise partnere.
