„Ez a lassulás nem a kereslet eltűnését jelzi, hanem a vevőkör átalakulását” – mondta Szegő Péter, a Duna House vezető elemzője. „A magas ár mellett leginkább az első otthonukat kereső, árérzékenyebb vásárlók lépnek piacra, és ők tovább válogatnak, mint a befektetési vásárlók. Ehhez jön, hogy a kereslet súlypontja a belső, befektetői kerületekből a nagyobb alapterületű, beköltözhető lakások felé tolódott – ez a fajta vásárlás pedig természeténél fogva több időt vesz igénybe."
A használt téglalakások piacán fordított a tendencia: itt a legtöbb régióban gyorsult az értékesítés. A legnagyobb javulás a budapesti belvárosban látható, ahol egy év alatt 92 napról 79 napra csökkent az átlagos értékesítési idő, de a budai tégla is gyorsult (99-ről 86 napra), és Nyugat-Magyarországon is rövidült a folyamat (122-ről 111 napra). A pesti tégla némileg lassult (94-ről 102 napra), Kelet-Magyarországon pedig stabil maradt a kép. A téglalakások ugyanakkor továbbra is lassabban értékesíthetők a paneleknél: országosan jellemzően 80–110 nap körül mozognak, szemben a panelek 56–81 napjával.
Az eladóknál a tanulság, hogy az értékesítési időt most nem érdemes egységes piaci átlagként kezelni: a tempót főleg a szegmens és a lokáció határozza meg, nem a piac egésze. „Aki most lép piacra, annak a saját szegmensére jellemző időtávval és reális irányárral érdemes terveznie” – tette hozzá Szegő Péter. „A pontosan belőtt induló ár és a vevői igényekhez igazított állapot ma többet számít, mint az OSP által felpörgetett tavaly őszi időszakban – ezekkel az eladó akkor is rövidítheti az értékesítési időt, amikor a piac általános üteme épp lassul.”
